Eljött az ideje, hogy eklétek tárjam ezt a dilemmát és kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Leszögezhetjük, hogy imádom a gyerekeimet, és szeretek velük játszani, mesélni nekik. Valamint azt is leszögezhetjük, hogy vannak olyan dolgok az életemben amiket szeretek csinálni nélkülük.
Például Mohámmal kettesben sétálni, beszélgetni, varrni, jó könyveket olvasni, rajzolni a lakásunkat díszíteni, építgetni, kreatívkodni stb.
Olyanok is vannak, amiket nem szeretek annyira mégis kell, vagy inkább úgy fogalmazok idegesít ha nincsenek megcsinálva. Ilyenek: mosás teregetés, takarítás, rendrakás, bevásárlás, hajtogatás, főzés is néha.
Az utóbbi két kategóriából igyekszem minél több dologba bevonni a gyerekeimet is. Sokat segítenek a házimunkában is, de úgy gondolom, s ebben ők is legtöbbször megerősítenek, hogy számukra ez játék (persze Tomnak már vannak feladatai is, de az más történet), sokszor ajánlkoznak maguktól is segíteni, élvezik a dícséretet, amivel elhalmozom utána őket. A saját hobbijaimba is igyekszem bevonni őket. Kikérem a véleményüket, nekik készítek tárgyakat, apróbb lépéseket rájuk bízok.
Vannak azonban olyan dolgok is, amiket nélkülük szeretnék csinálni. Ilyenkor megpróbálok nekik erre az időre olyan programot kitalálni, amit élveznek,(vagy az alvásidejük alatt csinálom, mint most :) ez általában sikerül is, bár ez a dolog igen ritka, részben a gyerekvigyázni képes személyek lanyha érdeklődése miatt, részben más okok miatt. Azért igyekszünk gyakorítani.
A kérdésem arra irányul, hogy mi a helyzet a mindennapokkal. Ha játszani szertnének, és azt szertnék, hogy velük játszam, de ott van a mosnivaló, teregetni kell kupi van a lakásban, és nincs vacsora.
Édesanyám ilyenkor hanyagolta inkább a háztartást és velünk játszott, de ennek rengeteg hátulütője is volt. Például ha apu hazajött üvöltött, hogy kupi van meg kosz, meg nincs kaja. Anyu ha ráeszmélt, hogy belepték a tennivalók ideges lett, és rögtön ugrani kellett és csinálni mindenfélét. A tesóim nagyobb része nem tanult meg rendet tartani kiskorában és nem volt alapvető igénye a tisztaság, rendszeresség rendesség, ennek okán a lakás is egyre nagyobb csatatérré változott (ez azóta azért sokat szelidült:). Valamint ehhez e hozzáálláshoz az is kellet, hogy anyu nem híres a rendmániájáról, szóval őt a kupleráj már csak akkor kezdte zavarni, amikor kb mozdulni sem lehetett már.Amit én csinálok az az, hogy mivel nekem fontos a rend és a tisztaság inkább ráveszem őket, hogy nélkülem játszanak, amíg kész nem vagyok, vagy segítsenek és így hamarabb elkészülök, de sokszor van, hogy ha elkészültem, akkor már fürdésidő, vacsiidő, alvásidő következik. Az újévi fogadalmaim között szerepelt, hogy elérem valahogyan a rend és tisztaság elhanyagolása nélkül, hogy többet tudjak velük játszani délutánonként.
Szóval azon kívül, hogy hagyjam a francba a házimunkát, fogadjak fel takarítónőt, illetve hogy "nem kell azokkal annyit játszani elvannak azok egyedül is" van esetleg valami más ötletetek számomra? Segitsetek légyszi ha tudtok!!!! Előre is köszi :)