Első ötlet anyutól

Már sokszor megfogalmazódott bennem, hogy egy gyerek vagy akár egy felnőtt is könnyebben megjegyez valamit, ha látja és hallja is egyszerre. Ma megvettem végre Bartos Erika Zsákbamacska című könyvét, amit Dortje nagyon ajánlgatott már karácsonykor is, ma végre szembejött. Erika rajzai csodaszépek az AnnaPeti Gergő könyveknek is nagy rajongói vagyunk. Ő is, ki tudja hogy tudatosan vagy tudat alatt, de alkalmazza ezt a módszert. Mindent lerajzol amiről olvasunk, sőt még annál többet is, így teret ad a további képzelődésre is. A versek mellett sok esetben olyan rajzokat találtam, amik szinte soronként örökítik meg az eseményeket, A gyerekek így könnyebben megtanulhatják kívülről is a verseket, csak a képre néznek és már tudják is mondani. Nem írtam volna meg ezt a bejegyzést, ha anyu nem mesél nekem ma ugyanerről. A pereskedésről beszélgettek a másodikosokkal a suliban és anyu felolvasta nekik Arany János: A fülemile című klasszikusát. Péter és Pál története sok olyan szót, kifejezést tartalmaz, ami miatt a mai gyerekek számára kevésbé értelmezhető, és különben is úgy gondolom, hogy egy másodikostól végképp nem elvárható, hogy olvasás alapján felfogjon és helyre tegyen egy ilyen verset. Anyu cselhez folyamodott. A táblán olvasás közben rajzba öntötte a verset. A gyerekek persze még egy hét elteltével is emlékeztek a történetre és tudták mit jelent a pereskedés. Azt gondolom, hogy ez a módszer nem csak általános iskolásoknál válik be, de majd tesztelem ha visszamegyek tanítani. Ha valakinek van hasonló tapasztalata, szívesen venném ha megosztaná velem. Akár tanítási, akár kisgyrekekkel otthon...
Köszönöm, hogy megírhattam nektek!

Farsang Gene Kellyvel, Luca és a kutya, szemölcsök ezerrel, miegymás...

Tomi eddig még csak részletet látott az Ének az esőben című filmből, de időről időre követelte a YouTube-ról a kedvenc táncolós dalát. Ma Atti kitalálta, hogy nézzük meg az egészet. Kicsinyem megigézve tapadt a képernyőre, hatalmas kacagások és tátott szájú bámulások közepette végül vége lett a filmnek, Tomi pár pillanatig némán ült majd megszólalt:-Mégegyszer!
Lefekvés közben meg már azt tervezgette, hogy jövő farsangra miket kell beszerezni a Gene Kelly jelmezhez...

Hát ez sem kevésbé jó, mint a batman vagy pókember például, amiből egy két tonnányi jelent meg az ovis farsangon. Merthogy ezen is túl vagyunk! Nagy élmény volt mindkét lurkónak, és nekünk is. Mindenki aranyos és kedves volt, az óvónénik és a dadus a hét törpe közűl háromnak öltöztek. Rajtunk kívül csak egy szülő vett fel jelmezt, ő kalóz volt. Atti hétfejűsárkány, én varjú bőrbe bújtam. Tomi lovag jelmeze is szuperül sikerült, de -nem dicsekvésből- szerintem Luca pitypangja volt a legklasszabb a bálon. Képeket is prezentálok majd, de a családtagok kedvéért majd csak szombat után, mert akkor még bemutatózunk egyet apósoméknál. Amúgy a gyerekeknek nagyon jó kis versenyek voltak: ki iszik gyorsabban szívószállal, ki eszik meg gyorsabban egy kis tányér zizit csak a szájával, stb., jutalom a részvételért járt a győztes nagy tapsot, éljenzést kapott. Tomi lekesen részt vett bennük, aztán volt seprű adogató a felnőtteknek és még egy csomó vegyes verseny is (anya fia, apa lánya táncverseny papíron, szülő bekötött szemmel eteti fiát, lányát pudinggal stb. Szuperül éreztük magunkat. Köszönjük!

Tegnap szegény kicsi Lucámról megint levakart a bőrgyógyász vagy 100 szemölcsöt. Annak aki nem tudná hogyan működik, azt kívánom, hogy soha ne kelljen megtudnia. Kevés borzasztóbb dolgot tudok elképzelni.

A babám félig meztelenül kapálózik az asztalon lefogva, és közben üvölt és egyre több seb van rajta és a végén úgy néz ki, mint akinek levágták a fejét utána meg visszavarrták. Tudom hogy kicsit brutális, de sajnos ez a valóság.

Tomiról is szedtek már le szemölcsöket és elképesztő a két gyerek hozzáállásának különbsége. Tomi sír sír vígasztalhatatlanul, mikor már minden befejeződött, akkor is még vagy fél óráig teljes stresszben van hisztizik kiabál rángatja, dobálja magát. Így reagál bármilyen nagyobb vagy hirtelen fájdalomra, ilyenkor bárhogyan próbálom nem igazán lehet megnyugtatni. Egy idő után a figyelemelterelés működik, de jóval kisebb hatékonysággal, mint egyébként.
Luca nagyon sír, de ha sokáig elhúzódik a dolog egy idő után már csak beletörődőn hüppög. Amikor vége van rögtön befejezi a sírást és másról kezd el beszélni, nem is lehet vele a dologról még vagy húsz percig beszélgetni. Például a nagyon fájt? kérdésre azt mondja ott egy cica, meg ilyenek. Aztán később elmondja de csak kérdezésre és keveset.
Furi...

Luca imádja a kutyákat. Kezéből eteti simogatja, szeretgeti őket, de mostanába néha itthon sírva szalad hozzám, hogy kutya van a szobában, fél, alig mer bejönni velem és mutatja hogy ott látta. Benéz ágy alá, asztal alá, nem akar elengedni percekig, míg végre elhiszi hogy rajtunk kívül nincs itthon senki. Van ötlete valakinek hogy mi lehet ez?
Szép hetet mindenkinek!

Hogy is van ez?

Fizikusok segítség,

Valaki magyarázza meg nekem ezt a jelenséget, ekkora szél nem volt ma, vagy igen?

Varrogattam, eltűntem

Kedves néptelen olvasótáborom!
Elnézéseteket kérem, hogy eltűntem egy időre, de mostanában varrogattam, nem is keveset és a farsangi szezon is a nyakunkon, szóval jelmezeket is gyártogatunk egy kis lovagnak és egy még kisebb bóbitának, és magamnak talán egy biganénét, hogy Luli szavaival fejezzem ki magam :). Meg fogom mutatni őket a tulajdonosaikkal együtt, ha már teljesen készen lesznek.

Plüsi varrásra adtam a fejemet. Már régóta terveztem, hogy kipróbálom a zacskós nyuszikat és macikat és most rászántam magamat. A nyuszi pofija kicsit kutyás lett és a ruhavarrás még nem megy tökéletesen, de a gyerekeim nagyon örültek nekik, mert puhák és kedvesek :) Idő közben vettem pár szuper könyvet is, az egyik a mostanában olyan népszerű Tilda könyvek egyike. Nem vagyok a stílus rabja, de van néhány kedves darab és jó ötlet, főleg a figurák között. Csengét a nagy betegsége után meg is leptem egy aranyos macival, amit elfelejtettem lefotózni, pedig nagyon tündéri lett. A kistesóját is megvarrtam, azt meg is mutatom majd, Tomi lecsapott rá egyből :)

.

Megvarrtam még életem első patchwork terítőjét, szerintem egész szép lett. Árpiék kapták, nagyon örültek neki!

Az ötletet Dorottya takaróiról lestem, de én levarrtam a varrásvonalak mentén, még van mit gyakorolni, de azért nem lett rossz.

Ezeken kívűl varrtam egy kedves Valentin-napi nyuszit Attinak (a régi alvósnyusziját, amit szintén én varrtam, de még elég kezdetleges volt megették a valamilyen lepkék). Kért neki egy hétköznapi ruhatárat is, hát majd kap valamikor :)

Ez a nyuszi is Tilda dizájn. A neve Balu lett és Atti nagyon örült neki. Pénteken csodás estét töltöttünk együtt Nóri jóvoltából. Volt mozi Valami Amerika 2. csudaklassz, és vacsi is sztrapacska, meg dumcsi és dumcsi és a séta amire még nagyon vágytam sajnos metsző hideg és orkán jellegű szél miatt ezúttal elmaradt, de bepótoljuk...
Folyt köv hamarosan