Farsang Gene Kellyvel, Luca és a kutya, szemölcsök ezerrel, miegymás...

Tomi eddig még csak részletet látott az Ének az esőben című filmből, de időről időre követelte a YouTube-ról a kedvenc táncolós dalát. Ma Atti kitalálta, hogy nézzük meg az egészet. Kicsinyem megigézve tapadt a képernyőre, hatalmas kacagások és tátott szájú bámulások közepette végül vége lett a filmnek, Tomi pár pillanatig némán ült majd megszólalt:-Mégegyszer!
Lefekvés közben meg már azt tervezgette, hogy jövő farsangra miket kell beszerezni a Gene Kelly jelmezhez...

Hát ez sem kevésbé jó, mint a batman vagy pókember például, amiből egy két tonnányi jelent meg az ovis farsangon. Merthogy ezen is túl vagyunk! Nagy élmény volt mindkét lurkónak, és nekünk is. Mindenki aranyos és kedves volt, az óvónénik és a dadus a hét törpe közűl háromnak öltöztek. Rajtunk kívül csak egy szülő vett fel jelmezt, ő kalóz volt. Atti hétfejűsárkány, én varjú bőrbe bújtam. Tomi lovag jelmeze is szuperül sikerült, de -nem dicsekvésből- szerintem Luca pitypangja volt a legklasszabb a bálon. Képeket is prezentálok majd, de a családtagok kedvéért majd csak szombat után, mert akkor még bemutatózunk egyet apósoméknál. Amúgy a gyerekeknek nagyon jó kis versenyek voltak: ki iszik gyorsabban szívószállal, ki eszik meg gyorsabban egy kis tányér zizit csak a szájával, stb., jutalom a részvételért járt a győztes nagy tapsot, éljenzést kapott. Tomi lekesen részt vett bennük, aztán volt seprű adogató a felnőtteknek és még egy csomó vegyes verseny is (anya fia, apa lánya táncverseny papíron, szülő bekötött szemmel eteti fiát, lányát pudinggal stb. Szuperül éreztük magunkat. Köszönjük!

Tegnap szegény kicsi Lucámról megint levakart a bőrgyógyász vagy 100 szemölcsöt. Annak aki nem tudná hogyan működik, azt kívánom, hogy soha ne kelljen megtudnia. Kevés borzasztóbb dolgot tudok elképzelni.

A babám félig meztelenül kapálózik az asztalon lefogva, és közben üvölt és egyre több seb van rajta és a végén úgy néz ki, mint akinek levágták a fejét utána meg visszavarrták. Tudom hogy kicsit brutális, de sajnos ez a valóság.

Tomiról is szedtek már le szemölcsöket és elképesztő a két gyerek hozzáállásának különbsége. Tomi sír sír vígasztalhatatlanul, mikor már minden befejeződött, akkor is még vagy fél óráig teljes stresszben van hisztizik kiabál rángatja, dobálja magát. Így reagál bármilyen nagyobb vagy hirtelen fájdalomra, ilyenkor bárhogyan próbálom nem igazán lehet megnyugtatni. Egy idő után a figyelemelterelés működik, de jóval kisebb hatékonysággal, mint egyébként.
Luca nagyon sír, de ha sokáig elhúzódik a dolog egy idő után már csak beletörődőn hüppög. Amikor vége van rögtön befejezi a sírást és másról kezd el beszélni, nem is lehet vele a dologról még vagy húsz percig beszélgetni. Például a nagyon fájt? kérdésre azt mondja ott egy cica, meg ilyenek. Aztán később elmondja de csak kérdezésre és keveset.
Furi...

Luca imádja a kutyákat. Kezéből eteti simogatja, szeretgeti őket, de mostanába néha itthon sírva szalad hozzám, hogy kutya van a szobában, fél, alig mer bejönni velem és mutatja hogy ott látta. Benéz ágy alá, asztal alá, nem akar elengedni percekig, míg végre elhiszi hogy rajtunk kívül nincs itthon senki. Van ötlete valakinek hogy mi lehet ez?
Szép hetet mindenkinek!