2009. február 24., kedd

Első ötlet anyutól

Már sokszor megfogalmazódott bennem, hogy egy gyerek vagy akár egy felnőtt is könnyebben megjegyez valamit, ha látja és hallja is egyszerre. Ma megvettem végre Bartos Erika Zsákbamacska című könyvét, amit Dortje nagyon ajánlgatott már karácsonykor is, ma végre szembejött. Erika rajzai csodaszépek az AnnaPeti Gergő könyveknek is nagy rajongói vagyunk. Ő is, ki tudja hogy tudatosan vagy tudat alatt, de alkalmazza ezt a módszert. Mindent lerajzol amiről olvasunk, sőt még annál többet is, így teret ad a további képzelődésre is. A versek mellett sok esetben olyan rajzokat találtam, amik szinte soronként örökítik meg az eseményeket, A gyerekek így könnyebben megtanulhatják kívülről is a verseket, csak a képre néznek és már tudják is mondani. Nem írtam volna meg ezt a bejegyzést, ha anyu nem mesél nekem ma ugyanerről. A pereskedésről beszélgettek a másodikosokkal a suliban és anyu felolvasta nekik Arany János: A fülemile című klasszikusát. Péter és Pál története sok olyan szót, kifejezést tartalmaz, ami miatt a mai gyerekek számára kevésbé értelmezhető, és különben is úgy gondolom, hogy egy másodikostól végképp nem elvárható, hogy olvasás alapján felfogjon és helyre tegyen egy ilyen verset. Anyu cselhez folyamodott. A táblán olvasás közben rajzba öntötte a verset. A gyerekek persze még egy hét elteltével is emlékeztek a történetre és tudták mit jelent a pereskedés. Azt gondolom, hogy ez a módszer nem csak általános iskolásoknál válik be, de majd tesztelem ha visszamegyek tanítani. Ha valakinek van hasonló tapasztalata, szívesen venném ha megosztaná velem. Akár tanítási, akár kisgyrekekkel otthon...
Köszönöm, hogy megírhattam nektek!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia,
Két tippem van. Egyrészt énekelni kell, el kell énekelni a verset párszor, és akkor gyerek/felnőtt sokkal könnyebben megjegyzi. Hanga is így tud egy csomót verset/dalt, és én is megfogadtam már, hogy ha még egyszer az életben verset kell valaha tanulnom, akkor az biztos egy megzenésített vers lesz, és majd igyekszem nem énekelve előadni (vagy pont hogy eléneklem). Persze ha muszáj megtanulni valamit, ami még nincs megzenésítve, az pech, de ha elég ügyes vagy, még akár meg is zenésítheted a gyerekeknek.
A másik tipp egyszerűbb, le kell írnia annak, aki meg akarja tanulni - kézzel, vagy számítógépen. (Ez így persze csak >6 év felett működik). Én annak idején így tanultam meg Az elveszett követet, szépen leírtam, és már tudtam is, mondjuk nem egy bonyolult valami.
Pusz,
Gergő

Pipacs írta...

Köszi, a hibát javítottam :)
Igazad van, az éneklés klassz, nekem is bejön, de sajnos csak akkor, ha az illető tanítvány kedveli azt a zenei stílust, amiben a vers éppen van, mert ha nem, akkor csak még rosszabb helyzetbe kerül a dolog :) Persze ez a babákra pici gyerkőcökre szerencsére nem vonatkozik, nekik ez egy remek módszer. A leírás is jó, bár nekem személy szerint sosem jött be, persze lehet hogy az idegesítő verstanulási tulajdonságaim mellett nem próbáltam elégszer (bennem egy két olvasásra megragad bármi, amit úgy akarok). Köszi a tippeket alkalmazni fogom őket a megfelelő helyeken :)