Jáccunk most eggyütt...

Timsoca blogjában találtam erre a játékra :) Nagyon szupinak tűnik. Szerintetek is?


A szabályok:

1. Bárki játszhat, akinek blogja/flickr képtára van.

2. Az első 3 ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot kap tőlem, melyet én készitek.

3. Ők is meghirdetik a játékot a saját blogjukban, és várják a saját 3 jelentkezőjüket :-)

4. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.

5. Nem küldöm el az ajándékot annak aki nem hirdeti meg a játékot a blogjában /flickr -en.

Várom a kommenteket :)

Várakozz Boldogan

Kettes számú tündér húgom nemrég ülte a szülinapját, de mivel Veszprémben albérel, csak most, volt alkalmam/munk meglepni őt valamivel. Arra gondoltam, hogy készítek neki egy Adventi naptárt, hogy az albiban is tudjon várakozni. Találtam is egyet, ami nagyon megtetszett, az előző bejegyzésben hivatkozott oldalon és még itt is.
Én nagyobb gyufásdobozt választottam, mert az albiban többen vannak és gondoltam megosztható legyen a meglepi, ha a hugi is szeretné. Valamint az is eszembe jutott, hogy adventi koszorúja sincsen és akár kombinálni is lehetne a kettőt. Nem akartam túldíszíteni, mert én a karácsonyban is az egyszerűséget kedvelem (és szerintem ő is :).
Hát ez született:

A elkészítés menete

A 24 gyufásdobozt hármasával összeragasztottam kétoldalú ragasztóval. A kívülre eső oldalát a hármasoknak bevontam natúr szinű csomagolópapírral és kidíszítettem dekorgombokkal szalagokkal, dekorkővel, fémveretekkel és fa karácsonyfadíszekkel, kis harangocskával, transzfer matricával. A fiókokat kibéleltem karácsonyi csomagolópapírral és megtöltöttem finomságokkal (aszalt gyümölcsök, mandula, dió, szaloncukor stb.). A kihúzók figurás miltonkapcsok egy kis darab szalaggal (a képen nem látszik, de a végén még kis csillagokat is ragasztottam rájuk, amiket formajukasztóval vágtam ki. A kidíszített paneleket felragasztottam hullámkartonra. A tetejére kis feliratkártyát és fa díszeket tettem a mécsesek alá pedig dekorkőből építettem emelvényt, így kevésbé gyúlékony, bár a hugi mondta, hogy karácsony után lehet hogy költözni kell ha kigyullad az albi :).

Búcsú a régi ovitól

Tomi hétfőtől végre, végre a JMK oviba jár jelentem, Gyöngyi nénihez és Julika nénihez, akiknél kevés tündéribb ovónénit láttam (legalábbis eddigi tapasztalataim alapján). Már tavaly óta ácsingózunk erre a helyre. Azért is, mert közel van, ami az Óceán oviról nem volt elmondható, és azért is, mert szuper a koncepciója, ami csak részben volt elmondható a másik oviról. valamint ebbe a csoportba jár Bali is, a legklasszabb bölcsis barát, ami külön emeli az új ovi fényét.

Szóval pénteken volt a nagy búcsú, amire is, kiélve kreativitásomat, köszönőképeslapot készítettem az óvónéniknek. Tomi beszállt két rajzzal, ami nagyon feldobta a végeredményt. Ági néni és Eta néni olvadoztak, ami nagyon jól esett.

A képeslapokhoz az ihletet erről a szuper oldalról merítettem, amit nemrég találtam. Ja és itt egy másik is, amire folyton hivatkozik, nem ok nélkül :)

Akkor én Istenben fogok hinni ...

Én erre még nem vagyok felkészülve rájöttem. Nem kicsi még Tomi ehhez? A minap ezzel állt elő:

- Mami van egy nagy kérdésem...
- Mondd kincsem!
-Hogy van az, hogy én is születtem, meg te is, meg a te mamid is a nagyi, és akkor aki legelőször volt?

Na ez nagyon meglepett, hogy ilyen éleslátásról tesz tanúbizonyságot egy négyéves.

- Hát alapvetően két elmélet van - mesélem neki a teremtést, meg a nagy bumm, kicsi életke, majmok miegymást. Mondom, senki sem tudja melyik lehet az igazság, én még magam sem igazán tudom mit is gondoljak erről. Kicsit gondolkodik majd kiböki:

- Akkor én Istenben fogok hinni!

Arra még sosem gondoltam, hogy valaki az egyszerűbb megértés kedvéért választja Istent :) Mindig tanul az ember...

Világméretű sűrűszörp katasztrófa

Történt már olyan veletek hogy egy egész üveg Piroska narancsszörp összetört a táskátokban? Pont abban, amiben a pénztárcátok, a mobiltelefonotok és egy kiló kenyér is helyetfoglalt? Ha nem, akkor megelőzés képpen azt tanácsolom, ne tegyetek ilyeneket egyazon táskába, vagy ha mégis, akkor egy szatyrokkal teliaggatott babakocsiból ne vegyétek ki a babátokat, mielőtt a szatyrokat leszednétek egy járólapos előszobában. Ha igen, akkor átérzitek, hogy mit is érzek most...
A telefonom egyenlőre nem működik, szóval azon most ne keressetek :(

A kenyérből mákos guba készül holnapra a gyerekeknek...

Anna a nagymami :)

Sziasztok,
Találtam egy igazán mókásat :) Ki is lehet próbálni ám itten.
Még sok más érdekes is van :)
Ja, hogy kínai vagyok, azt már tudtam, de nem furi, hogy nagyi is vagyok ilyen fiatalon? Ja meg egy kicsit pasi is????

Könyvtár a köbön

http://dev.europeana.eu/
Nézzétek és csodáljátok...

Varrácsony

Idén kreatív karácsonyt tartunk. Kiváncsi leszek hogy fog sikerülni. Sajnos most még nem mutathatok semmit, pedig lenne már pár dolog, de sokan vannak, akiket meg szertnék lepni inkább. Szóval csak várakozzatok és örlődjetek! Ünnepek után majd kiterítem a kártyáimat :)

Kacagás

Egész délelőtt roggyantak voltunk. A gyerekek későn aludtak el, mert Jesus Christ Superstar-t néztünk, én valami fél háromkor vettem rá magam, hogy tegyem már le a maradék 20 oldalt a Szerelem a kolera idejénből és Atti még akkor nem jött aludni szóval gondolom ő a munkahelyén kókadozott/ik. A csütörtök különben is az a nap a hétből, amikorra rendszerint elegem lesz ezért harapós vagyok ez péntekre elmúlik már... Szóval mindez megfejelve Tomkám fájdalmas, időközönkénti üvöltözéseivel és Luli együttérző "mint akit nyúznak" sikító kórusával betette a kiskaput. Így ment ez délig, Tomi sír, Luli sír Mami türelmetlenül kiabál, kis szünet és előről. Végül leültettem őket ebédelni, valahogy összetalálkozott a tekintetük és egyszerre tört ki belőlük a kacagás, minden falat után egymásrakacagtak és végül már mindhárman hahotáztunk, boldogan aludtak el...

A hetedik te magad...

Az én Mohámtól kaptam ezt a kis blogos játékot, amit nemrég még irigyen olvasgattam mások naplóiban, és most hogy már nekem is van saját kis életkivonatom egyből elküldi nekem is hát nem édi?! A dolog lényege az, hét érdekességet írni magamról és aztán másokat is kifaggatni ugyanerről, hát lássuk mire is jutok:

1. Először is emlékszem a születésemre... Igen ezen mindenki ki szokott akadni, de olyan fényekre, hangokra, ezek egyvelegére emlékszem amiket csak ezzel tudok azonosítani, persze lehet hogy valami tök más, de én szeretem úgy hinni, hogy arra emlékszem, valahogy megnyugtat, hogy nem csak anyu elmondásai alapján, vagy az alapján, hogy itt vagyok tudom azt hogy megszülettem, mert hiszen így kellett lennie, hanem én magam is emlékszem rá.
2. Sokáig a szótáramban a szegénység egyet jelentett a boldogsággal. A szüleim éppen akkor voltak válófélben, de mégis olyan kicsikorom volt, hogy folyamatosan a legnagyobb harmóniában éreztem magam. Enni nem volt sokminden, de anyu sütött kenyeret és ez mindennél finomabb volt. (Aztán a szüleim mégis együtt maradtak...Happy end?!)
3. Nagyon rossz érzés volt népszerűből népszerűtlenné, osztályelsőből osztályutolsóvá válni. Nyolcosztályosba menetelkor éltem át ezt a zuhanást, aztán három év vergődés következett, ami azt hiszem nem is jöhetett volna jobbkor és jobb formában. Azért máig maradt bennem egy kis orrfennhordás, de hogy nem nagyobb mennyiségben azt ennek köszönhetem. A népszerűség visszaszerzéséhez csak három év kellet, de csoportelső csak az egyetemen lettem újra úgy középtájon. Sajnálom magam :( Nem iiiis!
   
4. Sokáig apáca akartam lenni. Nem a megingathatatlan hitem miatt, mert ilyenem nincs, csak a magány és a rengeteg mások által előírt teendő vonzott. Aztán a szex keresztbe tett.
5. Szeretem kibogozni és megfejteni mások életét. Szeretem tanácsokkal ellátni őket és büszke vagyok ha megfogadják és hasznuk van belőle. Ők meg néha nagyon utálják...
6. Szeretem a kedvenc dalaim szövegét, vagy a kedvenc könyveim sorait kívülről tudni és magamban ismételgetni, sokszor kisegítenek a trutymóból.
7. Sok dologban bizonytalan vagyok, ami a jövőmet, további életemet illeti, pedig az egyetem után azt hittem, mostmár sinen vagyok, aztán nem is, de abban mégiscsak biztos vagyok, hogy valami jó irány felé haladok, különben hogyan lehetnék ennyire boldog?

És most lássuk kinek is tudom én továbbadni ezt a játékot. Én szinte sosem kommentelek így, mivel a blogom is új kevés a webes ismerős, majd most kiderül elég lesz-e ha én ismerek valakit:
Dortje, Metta, Szilvi, Jucu
(1. Linkeld be, hogy kitől kaptad.
2. Sorolj fel 7 érdekességet, amit szeretnél.
3. Jelöld meg a 7 (akárhány) embert, akinek továbbadnád, és linkeld be a blogjukat.
4. Egy kommentben tájékoztasd a kiszemelt áldozatokat, hogy továbbadtad nekik a játékot.)

Fájdalmas napok

Szegény Tomikám megszemvedi épp a férfilétet... Tegnap esett át "a" műtéten és ez most még sokáig nem kellemes. Ma mondta is Lucának nagy fájdalmasan, te kislány vagy, neked ilyen nem lesz, örülj neki.

Én csak halkan tettem hozzá magamban: Lesz még néhány hasonló, bármilyen szép is a születés csodája, azért meglehősen fájdalmas... :)

Szép kis nap volt

Medveotthon Dorottyával, Antival és Zsombival, szupi kis vacsi Tibornál, csúcs Webber koncert a Müpában, várséta, összhang, vásárlás, fagyi, Margarita, éjszaka...

Most, így kéne 20 éves lenni...

Rémségek kicsiny háza

Ez egy régen elmaradt bejegyzés.
Hallásvizsgálaton voltunk Tomival és mint mostanában minden orvos előtt, most is elpityeredett, hogy ő fél, hiába magyaráztam, hogy semmi sem fog fájni. Amikor megtudta, hogy még ráadásul ugyanabban az épületben van ez is , mint a vérvétel, a szemölcsleszedés, és a fülfelszúrás, még jobban hüppögött és valami effélét mondott...
- Mami, miért raknak minden borzalmat egy helyre?


Aztán persze minden jó volt, semmi sem fájt, ráadásul még jól is hall most :) Játékok is voltak a szobában, sehol egy fehér köpeny, alig lehetett elvontatni őket onnan... Miért nincs több ilyen orvosi rendelő, vagy legalább játszósarok...

Hogy is?

Kell egy post arról is, hogy mi is ez itt.. Szóval még én sem igazán tudom.

• Először szerettem volna egy könyvet írni, arról hogyan is gondolom el én a tanítást, milyen órákat terveznék, milyen ötleteim vannak, szóval tanítás Anna módra, elméletben, óravázlatokkal, tematikus tervekkel mindennel. Sok az ötletem és most itthon is vagyok és hiányzik a tanítás, viszont tapasztalatom nincs valami sok.
• Hiányzik az is hogy valakivel el tudjak beszélgetni a mindennapjaimról, viszonylag kevés az ember körülöttem úgy érzem, szóval ki kéne írni magamból a dolgokat.

• Valamint rengeteg kreatív ötletem és tevékenységem van, amit elismerés és vállveregetés bezsebelés, önbizalomnövelés okán a világ elé tárnék

Szóval a három közül vagy választanom kell, vagy ötvöznöm, vagy három külön blogban kell közzétennem. Én egyenlőre az ötvözés mellett döntök, mert elég rossz naplóíró vagyok és félek a három közül sokat elhanyagolnék.
Majd meglátjuk ez mennyire megy... Remélem idővel olvasótábort is szerzek majd :)

Üdv mindenkinek!

Kettős küldetés

Ma végre egy igazi nyugodt napot szerettem volna, mert hetek óta már csak rohangálunk és Lulut ez kiakasztja idővel. Szerencsére sikerült reggel lelépnünk Tomival az oviba, míg Atti és Luli aludt. Hamar megjártam így édike is el tudott menni munkába és Luli csak aludt és aludt. Jó nagyot pihent, addig én reggelit főztem neki és mikor felébredt megette élete első saját kanalas reggelijét egészen egyedül. Olyan ügyes volt, és olyan vidám. Aztán nagyot játszott legóval meg hangszerekkel míg én kicsit olvasgattam karácsonyi ajándékok ügyében az interneten. Néha játékokat hozott összeraktam neki, meg szétszedtem, és felvettem az ölembe, meg is mutatta neki mi tetszik :) Aztán ismét csak először teljesen gyalog elmentünk a közértbe és vissza. Végig a lábán jött és nagyon élvezte. Közben leveleket gyűjtögetett és egyátalában mindent fel akart szedni a járdáról, amit csak látott...
Itthon meg aztán fincsi hagymaleves és most csicsika... Szeretem az ilyen nyugalmas délelőttöket, boldoggá tesznek...