Kacagás

Egész délelőtt roggyantak voltunk. A gyerekek későn aludtak el, mert Jesus Christ Superstar-t néztünk, én valami fél háromkor vettem rá magam, hogy tegyem már le a maradék 20 oldalt a Szerelem a kolera idejénből és Atti még akkor nem jött aludni szóval gondolom ő a munkahelyén kókadozott/ik. A csütörtök különben is az a nap a hétből, amikorra rendszerint elegem lesz ezért harapós vagyok ez péntekre elmúlik már... Szóval mindez megfejelve Tomkám fájdalmas, időközönkénti üvöltözéseivel és Luli együttérző "mint akit nyúznak" sikító kórusával betette a kiskaput. Így ment ez délig, Tomi sír, Luli sír Mami türelmetlenül kiabál, kis szünet és előről. Végül leültettem őket ebédelni, valahogy összetalálkozott a tekintetük és egyszerre tört ki belőlük a kacagás, minden falat után egymásrakacagtak és végül már mindhárman hahotáztunk, boldogan aludtak el...