Lucavirágból angyalországba...

Luli beteljesíti mindazt amit valaha memória terén reméltem a porontyaimtól. Tomi etéren kicsit lassan ért be, csak mostanra érkezett el az az idő, amikorra kívülről megjegyez dolgokat könnyen, de még most is ha nem emlékszik valamire szemrebbenés nélkül Atti génjeit lépteti előtérbe és költ mintha a vízcsapból folyna a hülyeség, nagyon mókásan csinálja.
Lucuskám, mindent, úgy ahogy van kívülről nyomat. Olyanokat is énekelget a zenebölcsi palettájáról, ami közben az eddigi alkalmakon valahányszor csak énekeltük mással foglalkozott, vagy épp félig hisztizett.
Vannak azonban vicces momentumok, hiszen még csak húsz hónapos, bár remekül beszél a szókincse még kevés és sok szót, ami a versekben, dalokban előfordul, még nem ért így átkölti arra, ami számára is értelmezhető. Így lett a Bodzavirágból Lucavirág a Lengyelországból angyalország. Olyan gyönyörű nem?

Amiket mostanában énekelget:

Bodzavirágból, bodzavirágból
Hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fent meg a felhők szállnak az égen,
Bodzafehéren, bodzafehéren.

Szálj, szálj felhő, pamacsos!
Hullj le te zápor, aranyos!
Hullj le te zápor égi virágpor,
Égen nyíló bodzavirágból!

Kiskacs fürdik fekete tóban,
Anyjához készül Lengyelországba.
Síkos a talpa, magas a sarka
Fordulj ki fordulj, szép aranyalma!

Katicabogárka pöttyös ruhácskába
Röppanj fel!

Jöjj ki napocska itt apád itt anyád
Sót törünk, borsot törünk tökkel harangozunk.

Bóbita bóbita táncol
Körben az angyalok ülnek
Béka hadak fuvoláznak
Sáska hadak hegedülnek.

Kellemes mondókázást, énekelgetést Nektek is!